Sármány-Parsons Ilona Honlapja

Captatio benevolentiae

Ez a honlap egy művészettörténész pályának azt a részét tartalmazza, ami szerzője szerint hasznos lehet a szakma következő nemzedékének is. A különféle szétszórt tanulmányokat leginkább az a szöveg foglalja keretbe, ami a búcsúelőadásom volt a CEU-ban 2015 őszén. (Art History in Transition) Mivel ez csak angolul hangzott el, had hangsúlyozzam itt magyarul is azt, amit lényegesnek tartok belőle: minden változás illetve paradigmaváltás ellenére a művészettörténeti szakma gerincének én a kronologikus kultúrtörténeti megközelítést tekintem, amit bárki tudása, ízlése, alkata alapján kiegészíthet más módszertannal is, de ami nélkül – legalább is számomra – a kutatásnak nincs történeti hitele.

A mai digitális világ virtuális terében ez a szigorú kronológián alapuló történeti szempont egyesek számára avíttnak tűnhet, de ha mellőzzük, vagy elvetjük, akkor szerintem a múlttal és az összes előttünk élt generációval szemben igazságtalanok vagyunk, és meghamisítjuk a múlt nemzedékek művészeti hagyatékának az üzenetét is.
Ez a honlap egy kicsit hagyaték is, amit szerzője örökül kíván hagyni az olvasókra, akiket ezek a művészeti témák érdekelnek.

A honlap nem csak cikkeket, tanulmányokat tartalmaz, hanem megkísérli valamennyire virtuálisan rekonstruálni a Műcsarnokban 2016/17 telén rendezett “Első aranykor” című kiállítást, aminek a koncepciója és megrendezése az én munkám volt. A kiállítás célja a részemről az volt, hogy végre újra értékelje az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tevékenységét, gazdagítsa a magyar festészet kánonját, és visszahelyezze jogaiba a 19. század utolsó harmadának lebecsült, lenézett törekvéseit és félig elfelejtett mestereit, akik számára a történeti hagyományok ápolása mellett a kortárs valóság hű ábrázolása volt a legfontosabb feladat. Ezt a realizmus és naturalizmus stíluseszközeivel valósították meg. A hangsúly a modernizálás folyamatosságán volt. A kiállítás virtuális rekonstrukciója töredékes sőt tökéletlen kísérlet; inkább kaleidoszkóp mint hű felidézése annak ami egyszeri és élményben megismételhetetlen. Az itt közölt szövegek a katalógus tanulmánya mellett a koncepciót, és néhány kiegészítő falszöveget is tartalmaznak, amik erdetileg segítették a nézőt eligazodni a képek hol párhuzamos, hol kontrasztba állított csoportjai között.

Remélem, az itt összegyűjtött írások inspirálni fogják a fiatal kultúrtörténész nemzedékeket is, hogy tovább kutassák a hosszú 19.század korát.